2016. augusztus 23., kedd

Drogok


A zenetörténelem sokkal szegényebb lenne drogok nélkül.
Nagyon sok kiváló kompozíció a tudatmódosítók hatásának az eredménye.
Máté Péter az alkohollal karöltve alkotott, méghozzá nem is akármilyen színvonalon.
Nem bántom, nem ítélem el, sőt nagyra becsülöm az életművét.
Az ő kibontakozásának ez volt az ára.
És itt hagyott minket, elment fiatalon... 

A Quimby énekese drogozott és ebből lett egy országos sláger, a Most Múlik Pontosan. 
Tibi még él, Isten éltesse!  :)

A legnagyobb gond a drogok megítélésével van.
Az ezeréves múltú, hagyományokhoz kötődő alkoholnak - ami ugyanolyan romboló hatású bizonyos esetekben az emberekre, mint a többi drog - "kultúrája" van a civilizált világban.  
Ráadásul teljesen legális.



A piát is túl lehet adagolni, és abba is bele lehet halni.
Vagy "csak" őrültségeket csinálni részegen balesetet, halált, nyomorúságot okozva.
A szereket használva lehet alkotni, építeni, vagy rombolni.
Attól függően, ki melyik lépcsőjén áll a fejlődésnek.
A drogokkal kapcsolatban viszont büntetnek, mert odafönt a nagykutyák úgy döntöttek.
A drogoknál zéró tolerancia a divat a jónép körében is, mert a tudatlanság is ezeréves, nemcsak az alkoholhagyomány.  

Az alkohollal kapcsolatban miért vagyunk elnézőek, megértőek?
Egy békésen totyogó, motyogó részeget csak megmosolygunk?
De egy békés, csendes drogostól félünk és undorodunk?
Vagy talán rendőrt hívunk?
Hány család ment tönkre az alkoholisták (nők és férfiak) miatt?
A reggeli féldeci jópofa dolog?
A reggeli füves cigi bűncselekmény?

Inni kell, mert így szokás?
Sötét van, és nem találjuk a kapcsolót? 

2016. augusztus 11., csütörtök

Büszkeség

Nem, nincs baj a büszkeséggel, velünk nem stimmel valami.
Az a gáz, hogy nem vagyunk képesek túljutni rajta.
Azt hisszük, az a csúcs.
Ezt hallottam nemrég:
 - Az én büszke magyar szívem.....
Sportról volt szó.

De miért téveszt célt, ha valaki büszke a magyar sportolók teljesítményére? Hát kire legyen büszke, ha nem rájuk?
Itt álljunk meg kicsit.
A büszkeség nagyon hasonlít a hülyeséghez.
Semmilyen előny nem származik belőle.
Nem pénzre gondolok, hanem emberi fejlődésre, kibontakozásra.

Más emberekre büszkének lenni? 
Milyen alapon?
Saját teljesítményünkre sem kell büszkének lenni, nemhogy a másokéra!
De akkor mégis, mi a megoldás?

A hála.
Most figyelj jól! 🙂
Fentebb említettem egy büszke szívet.
Hatalmas tévedés azt hinni, hogy a büszkeség szívből jön!
Akkor honnan?
Az egóból.
Van különbség? Hát, hatalmas! 
Viszont hálás szívről biztosan te is hallottál már.
Mert a hála onnan jön.

Az egó büszkesége felsőbbrendűséget feltételez.
Jobb vagyok, mint...
A magyarok jobbak, erősebbek ügyesebbek, okosabbak, mint...
Magyarázatra szorul a űber érzése.
Nem egyszerűbb, és nem ad jobb érzést, ha azt mondom:
 - Hálás vagyok mert a magyarok hozzák az aranyakat!?
 - Hálás vagyok, hogy ilyen sok magyar kijutott az olimpiára.


Vagy:
Hálás vagyok, mert x gyerekem, y unokám van.
Vagy:
Szeretetben nevelkedtem, hálás vagyok érte.
De hogy büszke vagyok a rokonaimra?
Vagy bárki másra?
Milyen alapon?

Tudom, van igény a büszkeségre, mert önbizalmat ad, nem is kicsit.
De ebből könnyen és hamar lesz gőg, ha nem vigyázunk.
Sokkal jobb helyette az  ö n b e c s ü l é s, ami a hála következménye.

Példa:
 - Hálás vagyok, mert négy nyelven beszélek társalgási szinten. 
 - Hálás vagyok, mert kiváló az egészségem. Satöbbi...

Az összes háború, ami a Földön zajlott és zajlik, a büszkeség következménye. 
 - Én jobban tudom, mint te, sőt, csakis én tudom a választ. Nálam van az igazság, te pedig tévedsz.
 - Az enyém a helyes világnézet, a tiéd pedig rombol. Te a sátánnal cimborálsz! Meg kell hogy öljelek Isten nevében!

Ez a hozzáállás még ma is nagy divat, ha figyelsz az eseményekre.

De a büszkeség elérése nagyon jó dolog, ha mélyen vagyunk érzelmileg.
Például ha bánatosak vagyunk, depressziósak, az sokkal lentebb van a büszkeségtől.
Az érzelmi felemelkedéshez jó kis ugródeszka a büszkeség.
De vigyázzunk, ne ragadjuk le!

Íme a skála:



    A teremtésben mindennek van funkciója, ami az életet szolgálja.
A büszkeség segít felemelkedni az erősítő, kreatív zónába. Érd el a kékbetűseket, maradj velük, és meglátod.... 🙂

2016. június 18., szombat

Levegő effektus

Nem tudjuk befogni a szánkat.
Nem erre neveltek az elődeink, hanem arra, hogy vágjunk vissza.
És mi meg is tesszük.
De nincs benne örömünk.
Talán már odáig jutottunk, hogy nem is akarunk örülni.
Harcolni akarunk inkább, és győzni mindenáron.
Akkor is, ha már milliószor bebizonyosodott, hogy a módszerünk nem működik, sőt.
Az ellenfelünk, ellenségünk malmára hajtja a vizet.
Mert ugye, neki sikerült minket felbosszantani és most röhög a markába.
Gyűlölködünk, vagdalkozunk, lekicsinyítjük magunkban az ellenfelet.
Utána pedig jól odamondunk neki, mert azt hisszük, ez nyugtatja a lelkünket. De nem a lelkünk nyugszik meg, hanem az egónk éli ki magát.
Csakhogy mi ezt a kettőt ma még összetévesztjük.
És azt is hisszük, hogy akit megtámadunk, az a kritikánktól majd megváltozik.
Vagy, ha nem változik meg, majd Isten megbünteti őt, mert mi rossznak ítéljük azt, ahogyan ő viselkedik.
De ez nem így van.
Magunkat büntetjük, és magunkat zárjuk be.
Elintézzük magunknak a boldogtalanságot.
Mert kifelé mutogatunk.


Mit kellene tennünk?
Egyszerű módszer, de ma még nehéz megcsinálni.
Levegőnek nézni a sértegetőt.
Bölcs embert nem lehet megsérteni.
Mert tudja, hogy ő nem azonos a támadóval.

Ha felveszed a kesztyűt és harcolsz, olyanná válsz, mint a támadód!

Nem kell, hogy "nyelj"!  :)
Nem kell hogy rosszul érezd magad!
Nem kell hogy magadba fojtsd a dühödet!
De gyors észjárásúnak kell lenned.
És ha gyors vagy, a dühöd elő sem fogja dugni az orrát! :)
Azonnal fel kell hogy ismerd, lehetetlenné teszed magad, ha harcolni kezdesz.
És fel kell hogy ismerd, ha nem reagálsz, a támadódat tetted abban a pillanatban lehetetlenné. 
Levegővé válik....

Ha támadás ér, mosolyogj és mondd magadban:
 - Ez nem én vagyok, ez te vagy! Semmi közöm hozzád és a véleményedhez.

És végül képzeld el azt egy pillanatra, ha téged néznének levegőnek.
Ez történik a támadóddal, ha okos vagy és tudatos.

Hajlandó lennél gyakorolni a módszert? 

2016. június 6., hétfő

Te mit választanál?

Mit választanál, ha TÖBBET kaphatnál, mint ami csak elégséges?
Arra rendezkedtél be, hogy csak elégséges szeretetet kapj az életedben?
Épp csak elég pénzt, hogy boldogulj?
Épp csak elég boldogságot, hogy átvészeld a napot?
Épp csak elégséges életet, amely megóv a haláltól?
Csak épp elég szabadságot, hogy ne bolondulj meg?


Miért?

Mi lenne, ha egy végtelen tapasztalatot választanál az életedként, ahelyett, hogy csak túlélsz?
Egy végtelen univerzumban élsz! Határtalan lény vagy!
Ha önmagadnak kevesebbet választasz, attól még nem lesz több másnak!
Tulajdonképpen mindenki számára a hiány energiáját teremted csak meg általa.
Mi lenne, ha megengednéd magadnak, hogy több szeretetet kapj, mint amennyiről valaha is álmodtál?

Több szabadságot, mint amennyit valaha lehetségesnek hittél?
Több bőséget, mint ami illendőnek tűnik?
Több örömöt, mint amennyit elbírsz?
Tudnád ezt választani magadnak?